Részemről csak annyi volt, hogy barátommal sétálgattunk, etettünk kacsákat, aztán pedig csatlakozott hozzánk az egyik haverja. Így 3-asban néztük meg a légi bemutatót és a tűzijátékot is. Bevallom őszintén, nem volt valami nagy szám egyik se. Az viszont vicces volt mikor vissza úton nagyon pisilni kellett és ilyen kőtömb mellett ültem le, emlékszem jött el távolabb egy hátizsákos gyerek meg mégtávolabb pár ember, bár abban a pillanatban nemigazán érdekelt semmi, csak az, hogy pisilhessek végre.

A fő téma igazából nem ez, hanem az a barátnőm, akibe láttam még egy kis reményt a barátságunkat illetően. Igazi neveket nem akarok használni, úgyhogy legyen most ő Kata. Még júliusban hála barátomnak, valahogy elkezdtünk beszélgetni, persze legtöbbször én írtam. Igazából a beszélgetések 95%-ka arról szólt, hogy elmesélte az aktuális problémáit és én pedig próbáltam megnyugtatni, úgy ahogy régen is. Volt egy lány, aki legyen most Niki. Vele sose voltam abba a nagy barátságba, Kata viszont annál inkább. A nyári beszélgetéseinkbe azt is mondta, hogy vele sincs már jóba, hiszen ő is csak érdekbarát és nem is foglalkozik vele, csak akkor ha panaszkodni kell. Errefel most látom fb-n, hogy vele töltötte az augusztus 20-át. Nagyon lesokkolt, hiszen velem sokkal közelebbi barátságba volt, Nikivel viszont nem, ezek szerint mégis újra jóba vannak.

Azok után, hogy sokszor vissza se írt, néha pedig olyanokat írt amik elég rosszul estek, de még annak ellenére is próbálkoztam, mert fontos volt a barátságunk, de ez amit ma láttam ráébresztett arra, hogy legjobb lesz ha nem törődök már az egész dologgal és nem foglalkozok azzal se ha ismét leírja a problémáit, mert csak magamnak okozok vele fájdalmat. Ha ő neki így jobb, akkor legyen így, egyszer talán rájön arra, hogy hibázott...