Lehet, hogy egy furának tűnő témáról fogtok olvasni, de úgy érzem, hogy muszáj leírnom azt, amit jelenleg látok az én korosztályomba. Sajnos nagyon sok barátnőt vesztettem már el, de ezzel lehetőséget kaptam újabb emberek megismerésére. Két végletet tudnék megkülönböztetni jelenleg, a vidékies, nyersebb, magát büszkének mutató stílust és a nagyvárosi, szeszélyesebb és az onnan távolabb élőknek szokatlannak tűnő stílust. Az utóbbit évente párszor tapasztalom csak, de minden egyes alkalommal egyre kívül állóbbnak érzem magam, vannak olyan dolgok, amiket már nem tudok hova tenni. Na jó beszélek érthetőbben...van egy barátnőm aki még általános iskola, alsó tagozatos korunkba elköltözött Pestre és mostanra már teljesen átvette az ottani dolgokat. A bulizós, pörgős életet. És tőlem ez mindig is távol állt ilyen mértékben, viszont az elsőként említett stílus is. Sose voltam az, aki másokkal durvább és mindig képes voltam arra, hogy belássam mások igazát, ha valóban úgy gondoltam. Persze vannak a két véglet között is fura emberek, akik például ahhoz csapódnak és annak a viselkedését veszik át szinte teljesen, akit megfelelő példaképnek éreznek maguk számára, mindezt észre se véve és abban a hitben élve, hogy ők valóban ilyenek. Mostanra kívülállónak érzem magam ezektől a formáktól, bár régen belecsöppentem néha egyik-másikba, amíg kerestem a valódi önmagamat, de az igazi próba még csak most jön, ha elkezdődik a suli. Szeretnék a jelenlegi pozícióba maradni, nem mondom, hogy én a helyes úton vagyok, de szerintem a most említettek közül egyik se az igazi, így ismerve őket.