Szerencsére nem maradtam magányos. Azzal a lánnyal voltam, akivel még napokkal ezelőtt megbeszéltem, hogy egymás mellé ülünk. Vele mindig is jókat tudtam társalogni, most pedig mégjobbakat. A két volt barátnőmnek volt egy-két érdekes megnyilvánulása velem szembe, de látták, hogy abszolút nem érdekel amit csinálnak, úgyhogy még elég hamar abbahagyták. Így kívülálló ként hallva, viszont borzalmasan gáz az, hogy nagyon hangosan nevetgélnek és ronda szavakat használnak mindenki hallatára. Őszintén örülök neki, hogy kikerültem ebből a társaságból...ezek szerint Isten is így akarta!  Bár most kicsit megtörtem, eddig nagyon jól bírtam a napot, de a barátom hiánya miatt érzett szomorúság eluralkodott felettem. Igaz csütörtökön már akkorra itthon tud lenni, mire végzek a suliban, de nekem ez a 3-4 nap is sok nélküle. Főleg, hogy tegnap ilyenkor még együtt sétálgattunk és egész nyáron ezt szoktam meg, most pedig nincs itt...  Sajnos muszáj lesz megszokni ezt egy darabig.